Bevezetés a romanisztikába I–II. | Olasz Tanszék (BTK)

A kurzus célja, hogy az egyetemi tanulmányok kezdetén a hallgatók elsajátítsák a tudományos diskurzus működésével kapcsolatos alapvető ismereteket és kompetenciákat a romanisztika diszciplina történetének, alterületeinek, főbb jelenkori kutatási területeinek megismerése által. A kurzus tehát egyrészt felkészít a későbbi tanulmányok során követett szűkebb tudományterületeken (a romanisztika különböző területei) történő tájékozódásra, másrészt általános készségeket (pl. tudományos szövegek feldolgozása, különféle iskolák, irányzatok integratív módon történő kezelése stb.) is fejleszt. A kurzus két féléve két fő területre, az irodalomtudományra, illetve a nyelvtudományra koncentrál azzal, hogy az itt megszerzett tudás más területeken (kultúratudomány, történelemtudományok stb.) is hasznosíthatók legyen.

1. félév. Irodalom. Az irodalom és az irodalomtudomány a kultúratudomány és kultúrtörténet kontextusában. Bibliográfiai alapismeretek, szakirodalom, segédkönyvek használata. Nemzeti irodalom, lokális irodalmak. Az irodalmi nyelv és a köznyelv. A filológia, a komparatisztika, az irodalomtörténet fogalma. Az olasz irodalom nagy korszakai, főbb tendenciái és tradíciói. Epikus művek elemzése: a szerző, narrátor, szereplő, tér és idő. Lírai művek elemzése: a lírai én, a nyelv lehetőségei a lírában. Drámai művek elemzése; drámaszöveg és színház. A befogadás. Az olasz irodalom kutatásának legfontosabb iskolái, kutatói.

2. félév. Nyelvészet. Jel és közlés; a nyelvi kommunikáció. Nyelv és beszéd; a nyelvek sokfélesége. A nyelvrokonság és a nyelvtípusok. A neolatin nyelvek helye a világ nyelvei között, az olasz az újlatin nyelvcsaládban; az olasz nyelv tipológiai sajátosságai. Olasz-magyar kontrasztív nyelvleírás. A nyelv változatai: pillantás a nyelvtörténetre, nyelvföldrajzra, a dialektológiára és a szociolingvisztikára. A nyelv részrendszerei: rövid vázlat az olasz fonetikáról és fonológiáról, morfoszintakszisról és lexikológiáról. A szemantika és a pragmatika. A szöveg, a stílus és az irodalom nyelvészeti vizsgálata. Az olasz nyelv kutatásának legfontosabb iskolái és kutatói.

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Az Einaudi Kiadó Letteratura italiana c. sorozatának Questioni c. kötete, Torino, Einaudi, 1986, pp. 1030, ISBN 8806054759

Rebeul, Introduzione alla retorica italiana, Bologna, il Mulino, 2002, pp. 272, ISBN 978-88-15-08837-6

Serianni – Antonelli, Manuale della linguistica italiana, Milano, Mondadori, 2011, pp. 305,

ISBN 8861594743

T. Poggi-Salani, Avviamento allo studio della lingua italiana, Liviana, Padova, 1986, pp. 228, ISBN 887675475X

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

tudása

A szakot elvégző hallgató tájékozott az adott újlatin nyelvű kulturális jelenségek történetiségének általánosan elfogadott jellemzői, adatai körében.

Átlátja az adott újlatin nyelvhez tartozó szövegek és kulturális jelenségek befogadásának bevett eljárásait, az értelmezés szakmailag elfogadott kontextusait.

Tisztában van az adott újlatin nyelv és kultúra jellemző kutatási kérdéseivel, elemzési és értelmezési módszereivel.

Ismeri az adott újlatin nyelv egyes területeinek (irodalom-, nyelv- és kultúratudomány) szakkifejezéseit.

képességei

Átlátja a nemzeti identitásképző diskurzusok felépítését, működését, és ezeket a kulturális jelenségeket az európaiság kontextusában értelmezi.

Műfajilag sokszínű szövegeket és kulturális jelenségeket értelmez az adott újlatin nyelven.

Az adott újlatin nyelvhez és kultúrához kapcsolódóan kiválasztja és alkalmazza a szakmai problémának megfelelő nyelvészeti, irodalomtudományi vagy kultúratudományi módszert.

Attitűdje

Érti és elfogadja, hogy a kulturális jelenségek történetileg és társadalmilag meghatározottak és változóak.

Képviseli a magyar és az európai identitás vallási, társadalmi, történeti és jelenkori sokszínűségét.

Hitelesen közvetíti az adott újlatin nyelv nyelvészeti, irodalom- és kultúratudományi, történelmi gondolkodásmódját.

Mérlegeli a problémák sokoldalú módszertani megközelítésének lehetőségét.

Autonómiája és felelőssége

Az adott újlatin nyelv és kultúra területén szerzett ismereteit alkalmazza önművelésében, önismeretében is.

Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel az adott újlatin nyelv és kultúra területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.